Nyolc nap gondolod hogy ezt már csak kitudod bírni anélkül, hogy szabad napot vegyél ki. Egyszerű az egész, fel kellsz össze készülsz vagyis próbálsz nem bealudni a Wc-n. Aztán sikeresen nem késed le a buszod, persze úgy hogy nem próbálsz halálra fagyni vagy ilyesmi. Aztán próbálsz reggelizni és “legurulsz” a Deák Ferenc utcán aztán be érsz és ha mákod van nyitva van az ajtó, de ha nem nincs baj vársz félórát a szakadó essőbe és próbálsz nem elszállni, vagy ha meguntad ezt akkor átmész a másik stradnra és felmerűl benned az a kérdés, hogy talán jobb lenne a 30°C “élmény fürdő” vízbébe belemászni vagy jobb lenne egy radiátort keresni.( de a strandon nincs radiátor) Aztán kezdődik a nap semmi munka sem olyan emberek akiket utálsz és talán most jól érzed így egy picit magad. Majd haza engednek 8:50 kor és mész ellen szélbe megmászni a Deák utcát és a végén még egy pofont is kapsz egy fátol de ez most nem érdekel. Csak arra gondolsz hogy túléld. Mert  az idő végtelennek tűník ha a mögötted álló utat nézed és nem előre haladsz. Legszívesebben kiabálnál, de aztán mégis fel érsz  és a buszod is elérted, így nem kell szenvedni a hidegben. De a buszod 30-ra érbe Veszprémbe mikor csatlakozást így sikeresen lekésted és körübelűl egy órát vársz, de ezen is túl vagy .Aztán nehezen be esel az ajtón, mert a csőgatyád annyira tapad a lábadra, hogy lépni is algi tudsz, és a cipődbe lévő vízbe simán halat nevelhetnél . és “SIKERŰLT csapzottan és átfagyva a dolgos diák beesik az ajtón” mint mindig testvéred épp akor kell fel így hát miután át vedlettél száraz ruhába rögtön be is fekszel a meleg ágyba és simán  megiszod a tűz forró kakaó felét ( a másikat nem mivel nagyon forró és az elveszi az étvágyad) és vége, még 8 nap a dolgosak közűl. Boldog vagyok meg beteg, mert meg tettem hogy szakadó esőbe kisebb nagyobb náthával haza érve itt ülök és zenét hallgathatok, majd ezt megismétlem holnap és utána egészen Agusztus 1-ig. Aztán könyvet olvasok és pihenek, mert azért voltak húzós napjaim is.

Talán nem panaszkodhatok és nincs is rá okom, vagyis eddig minden rendben volt a barátok nem hiányoztak annyira és azt is meg tudtam állni hogy ne bulizzak és miért? hogy napi négy órában dolgozhassak. Nah jó úgy is felfoghatnám hogy van munkám, csak az a probléma hogy kb egy hónapja fél 5-kor kelek haza érek és semmire sincs időm. persze ezt meg szoktam. A történet kb 11 dolgos nappal ezelött kezdődött mikor át helyeztek az annabella strandról a kisfaludyra, *jaj dejó* gondoltam *legalább több időt tölthetek a tesómmal, meg így fiatalok között is leszek* , de ma áthelyeztek arra a stradra ahol csak homok van és én egyedül diák melós és olyan emberek közé akik azt sem tudják hogy hogyan kell bemenni egy egyszerű chippes kapun -.-’ ráadásul beképzeltek sokszor megse köszönik hogy az ember kinyitotta nekik az ajtót. gondolom érthető hogy olyan mint egy börtön és ez az érzés fogott el tehát most ott dolgozom de szerencsére csak pár naporól van szó mert befejezem.